Apokalipszis máshogy
Az eget felettünk meg is érinthetnénk,
A kezem után nyúlsz, az éjszaka csillagfényes.
Magunk vagyunk, csak egy zongora szól valahol,
Nem kell beszélnünk, így is megértjük egymást.
Boldog vagyok, hogy itt vagy, így nem vagyok egyedül,
Kezeddel a kezemben alszom el.
A zongora már elhallgatott, most halálos csend van,
Kezeddel a kezemben jöhet, aminek jönnie kell.
Itt ülünk a kertben, és várjuk a világvégét.
Nem akarok egyedül lenni, ezért vagy itt – Hál’ Istennek.
Itt ülünk a kertben, és várjuk a világvégét.
És ha a jóslat bejön, már nem tart soká.
Az idő múlik, az Égen a Hold fényesen világít.
A csillagok lassan forognak, és a szíven elég gyorsan ver.
Kezeddel a kezemben nem félek a haláltól.
De ma éjjel nem kell meghalnunk, mivel az ég már vörösödik.
Eljött a reggel, és még mindig itt vagyunk,
Remélem ma este is eljössz hozzám.
Majd kiülünk a kertbe és megint várjuk a világvégét.
És ha a jóslat bejön, már nem tart soká.
Majd ülünk a kertben, és várjuk a világvégét.
Boldog vagyok, hogy itt vagy, mert…
(Farin Urlaub, 2005)
