Egy átlagos élet kalandjai

Az elmúlt három napban én készítettem családnak (4-5 fő, változó) az ebédet. Tegnapelőtt túróscsuszát, tegnap hurka-kolbászt káposztával és krumplival, ma pedig korfu levest és rizsfelfújtat csokipudinggal. Mivel ez utóbbi teljes egészében ÉN, (meg márcsak erre emlékszem) ezért leírom, hogy készült. Büszke vagyok rá:)

Rizsfelfújt: 1 bögre rizst megmosunk. Egy jénaiba öntünk 1 liter tejet, adunk hozzá egy vaníliás cukrot, egy pár fahéj darabkát, és 5-6 ek. cukrot. Hozzáadjuk a rizst és felforraljuk, amíg a rizs puha nem lesz (néha meg kell keverni). Mialatt fő, 4 tojás sárgáját, 5 ek. cukrot és kb. 6 dkg margarin simára keverünk. Később hozzáadjuk egy citrom reszelt héját. Amikor a rizses cucc felforrt és kicsit kihűlt, összekeverjük a tojásos masszával. Aztán óvatosan összeforgatjuk a 4 tojás felvert habjával, majd kizsírozott és kimorzsázott kuglófformába töltjük. A receptben 1/2 óra volt írva, de az enyém (előmelegített, légkeveréses sütőben) először 150 fokon, majd 120, majd 100 fokon kb. 50 percig sült. Nem akarok felvágni, de tényleg nagyon finom lett! Egyszerre puha, omlós, vaníliás és citromos.....:) Ja, csokipudinggal tálaltam. Hmmm...

Korfu leves: egy nagyobb darab csirkemellett felkockázunk és olajon fehérre sütjük (hamar fehéredik, ez pár perc alatt megvan). Aztán egy fazékba teszünk 20-20 dkg zöldbabot és zöldborsót és ennyi vizet, h bőven ellepje a zöldségeket. Teszünk rá 1 kk. tárkonyt, 1 kk. majorannát, 1 kk sót (ízlés szerint - ez a kedvencem..:/) és egy kis citromlevet (ezt mi úgy váltottuk ki, hogy a tányérokba tettünk 1 citromkarikát). Hozzáadjuk a húst, és főzni kezdjük. Mikor már megpuhultak a zöldségek, belekeverünk egy pohár tejfölt (kis lisztet - 1 púpos kk. - elkevertem benne), és kb 1 ek. pirospaprikát, amitől szép rózsaszín színe lesz. Ezután még 10-15 percig főzzük és már kész is:)

A BBC Londont hallgatom gyakorlásként, már végigjátszottam a facebookon egy csomó tetrist, meguntam, mi más is lehetne csinálni, mint a naplóba irogatni.

A múlt heti Rammstein koncerttel kapcsolatban elég vegyes érzelmeim vannak. Először is borzasztóan örülök, hogy eljutottam. Bele is gondoltam, hogy milyen fura, hogy én az unokáimnak ezeket fogom mesélni? Koncerteket, msn-ezést? És akkor ők már hol fognak tartani? Ciki lesz az indusztriál metál, nagyiknak való zene?:) Na, azért még szerencse, h nem tartok ott. Szóval mivel elég messze ültünk öcsémmel, nem sokat láttunk a szinpadból, illetve nyilván az embereket igen, de hogy tényleg Till volt-e a szinpadon, arra nem mernék megesküdni.:) Mozi hangulata volt az egésznek, a lábdobolás meg kis csápolás nem volt az igazi. De legalább láttam őket. Ha még lesz lehetőségem menni, akkor nem kérdés, hogy küzdőtér, és akkor nem nézem őket, hanem pogózok, és akkor egy életre kipipálva a Rammstein korszak és élmény.:) Jó volt megint Budapesten járni. ! évet töltöttem ott, most már hónapok óta nem voltam. Szeretem, bár most kicsit putrinak láttam. Valószinűleg mindig az volt, csak elfogult voltam. 

A koncert előtt egyébként kaptam egy netboookot, amivel majd a messzi távolból is tudok netezni. Már régóta érett ez a dolog, de eddig nem volt égető a hiánya, most azonban nem lehetett megúszni.

Egyre jobbak a címek. Szerény meglátásom szerint blogom nagy eséllyel pályazhatna a "legérdektelenebb blog" címre.:) Rájöttem, hogy mégse kalandos az életem. Na de majd!!:D

Nagyon örülök a tavasznak, akármennyire is riogatnak, hogy jön vissza a hideg. Kimenni a napsütésbe, és rájönni, hogy mennyire hiányzott, a meleg szellő, a kisebb kabát és a fény. Amin túl vagyok, az néhány Poirot novella és film, Monty Python önéletrajza (Graham Chapman sajátja most következik), Úgyhogy most jókedvvel ébredek minden nap, különböző sütik megsütése. Sok-sok torna Rékával, ezért ma szabit vettem ki magamtól.

A robbanó pingvin: https://www.youtube.com/watch?v=1k1ccguXiws&NR=1

Nagy kalandom előtt elkezdtem adminisztrációsan is intézkedni, személyit készíttetni, erkölcsi bizonyítványt, referenciát kérni. Ja, és még keresnem kell Krakkóba valami jó kis szállást, mert húsvétkor oda készülünk.

Ma sportcsoki-sütit csináltam, remélem, hnap elnyeri a család tetszését. Elkezdtem olvasni monty python önéletrajzát, már az eleje meglepett. Este a köntörfalakra megyek. Kitaláltam, hogy jó lenne vmi rövid, gyorstalpaló önvédelmi tanfolyamra járni. Tegnap próbálkoztam hélium letüdőzősésével a vicc kedvéért, de nem nagyon sikerült, nem volt különbség az eredetihez képest. Te jó ég! Lehet, eredetibe is ilyen?!:)

Tulajdonképpen ez annyira jellemző rám, h elkezdek vmit nagy svunggal (ezt így kell írni?), majd megunom. Nem is tudom miért kezdtem el írni, főleg itt.

Viszont az angol+némettel magamat is meglepve, haladok. Rákaptam a Poirot novellákra. A héten jelentkeznem kell a munkaügyi központban. Jujdevárom.

Apokalipszis máshogy

Az eget felettünk meg is érinthetnénk,

A kezem után nyúlsz, az éjszaka csillagfényes.

Magunk vagyunk, csak egy zongora szól valahol,

Nem kell beszélnünk, így is megértjük egymást.

Boldog vagyok, hogy itt vagy, így nem vagyok egyedül,

Kezeddel a kezemben alszom el.

A zongora már elhallgatott, most halálos csend van,

Kezeddel a kezemben jöhet, aminek jönnie kell.

Itt ülünk a kertben, és várjuk a világvégét.

Nem akarok egyedül lenni, ezért vagy itt – Hál’ Istennek.

Itt ülünk a kertben, és várjuk a világvégét.

És ha a jóslat bejön, már nem tart soká.

Az idő múlik, az Égen a Hold fényesen világít.

A csillagok lassan forognak, és a szíven elég gyorsan ver.

Kezeddel a kezemben nem félek a haláltól.

De ma éjjel nem kell meghalnunk, mivel az ég már vörösödik.

Eljött a reggel, és még mindig itt vagyunk,

Remélem ma este is eljössz hozzám.

Majd kiülünk a kertbe és megint várjuk a világvégét.

És ha a jóslat bejön, már nem tart soká.

Majd ülünk a kertben, és várjuk a világvégét.

Boldog vagyok, hogy itt vagy, mert…

(Farin Urlaub, 2005)

1. Még nem adtam fel, hogy egyszer Julien király felesége legyek!:)

https://www.youtube.com/watch?v=bb71tbeEJNU

2. Tegnap elkészítettem életem első levesét (tojáslevest), és egyre nagyobb késztetést érzek, hogy ha egyszer önálló háztartásom lesz, főzzek és süssek, és ne mindent csak készen vegyek. Abban nincs kihívás.:)

3. Nyelvvizsgák ide vagy oda, azért a főiskola alatt sikerült megkopnia a nyelvtudásomnak. Sajnálatos, hogy idegenforgalom szakon ezt hagyják, sőt, ha egy kicsit szorgalmas vagy, könyörögni kell, hogy nyelvet tanulhass. Helyrehozni igyekszem, angolból és németből egyaránt. Ha nem leszek ilyen lusta dög, talán fordítok dalszövegeket is, németbe benn vagyok, angolból még nem tudom mit kéne.

Ma pizzás csigát sütöttem:

Futtatunk 5 dag élesztőt 1.5 dl cukros langyos tejben. Míg "kikel", kimérünk 0,5 kg lisztet, 0,5 dl olajat, kis sót a lisztbe. Aztán az élesztős tejet hozzáadjuk a liszthez, dagasztjuk, még kb. 2,5 dl langyos tejet fokozatosan hozzáadunk, majd mikor már majdnem összeáll, folyamatosan jöhet az olaj. (Én tettem bele egy kis pizza fűszerkeveréket is.) Kelni hagyjuk. Míg ezt megteszi, felvágunk 30 dag szalonnát+sonkát (15-15 dag), a szalonnát megpíritjuk egy kis fej aprított hagymán, majd még a kis lángos "főzve" hozzáadjuk a többit, ami a töltelékbe való, amíg egy ilyen masszaszerű dolgot kapunk: a sonkát, egy kis doboz paradicsompürét, kiskanálnyi fokhagymakémet, két kiskanál pizza fűszerkeveréket, kis sót.

A megkelt tésztát téglalap alakúra sodorjuk (kb. 30x60 cm lett), és megkenjük ketchuppal, majd egyenletesen eloszlatva rákenjük (már amennyire kenhető) a felvágottas cuccot. Kizsírozzuk a tepsiket (nekem ma 2 gáztepsi). Feltekerjük, mint a kakaós csigát, és kb 1-1,5 cm vastagszágú szeletekre vágjuk. A szeleteket belefektetjük a tepsibe (izgalmas rész, mert folyik-csúszik), majd reszelünk rá sajtot.  Előre melegített sütőben (légkeveréses) 150 fokon kb. 20 percig sütjük. 20-22 db csiga lett. Mindenki dícsérte, azért mertem leírni.:)

Wow, ez a királyi többes!:) A sütés önjelölt királynője!XD

Holnap estére röszti van tervezve körözöttel.

Emlékeztek még arra, amikor a gyerekek szórakoztatása más volt mi a mai limonádé? Amikor Weöres Sándor verseit olyan kiváló zenészek vették kezelésbe és zenésítették meg, mint Bródy János, Dolák-Saly Róbert, és gyerekszerető énekesnők énekelték, mint Peremartoni Krisztina és Halász Judit? És amikor még igazi rajzfilmek készültek, mint a János vitéz, a Mátyás király, és a Mézga család? És több közösségi program és kirándulás volt, szabadtérrel és játékokkal, őszinte barátságokkal?...

Hát, szomorú, hogy elmúlt. És még szomorúbb az, ami helyette jött.

A világon semmi

Vége, és az ég is fekete, mert a Nap többé itt nem süt.

Vége, de remélem, hogy ami szétszakított, újra összehoz minket.

Vége, és a világon semmi sem teheti jóvá.

Vége – ha tudnék, most elfutnék az életem elől.

Becsuknám a szemem, és megpróbálnám

Nem észrevenni az érzelmeimet.

Hideg akarok lenni, hogy minden megfagyjon.

Nem akarok újra szerelmes lenni, nehogy megint veszítsek.

Eltart egy darabig, amíg felfogom, hogy ez mit jelent:

Vége, nem tudom, hogy miért: mondd el, mit csináltam rosszul!

Vége, összetépted a szívem, de bele sem gondoltál.

Olyan kegyetlen vagy, ezért szeretlek,

Habár tudom, hogy nem vagy jó számomra.

Az érzéseim tulajdonképpen

Nevetségesen egyszerűek, - és egyszerűen nevetségesek.

Mert minden gondolat egy dolog körül kering:

Vége, vége, vége (4x)

Vége, de mint egy idióta, még mindig veled akarok lenni.

Vége, és soha nem fogom megérteni: minden ember egyedül van.

A szerelem csak egy álom, egy ötlet és semmi más,

Legbelül mindenki magányos és üres marad.

Azt mondják, minden vég egy kezdet is egyben,

De miért fáj ennyire és miért ilyen nehéz?

Elengedlek, akkor is, ha ez összetör.

Vége, vége, vége (4x)

Elmúlt, és a világon semmi sem hozza vissza.

(Die Ärzte, 2003)

"Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna."

Már hetek óta olvasom A.S. Byatt Mindenem c. könyvét. Még évekkel ezelőtt kaptam, egyszer neki is futottam, de akkor nem volt kedvem hozzá, mert nem igazán a szájízemnek megfelelő olvasmánynak találtam. Letettem. Aztán megint elővettem decemberben, és nyögvenyelősen indult ismét, ti. versek is fűszerezik, meg mesék, kicsit eklektikus, de sztem sokaknak tetszene, habár én nem rajongok annyira ilyen formában (regényt megszakítva) a versekért. De aztán jött az újabb csapás: kb. 50 oldal rosszul van befűzve, így nem lehet rendesen lapozni, folyton keresgélni kell, hogy hol a folytatás. És ne legyek ideges?!:)

Közben a két ünnep között voltam könyvtárban, kihoztam néhány alap operettet, és azzal boldogítottam a családot, valamint megláttam a híres-hírhedt Bret Easton Ellis könyvet, és nem tudtam ellenállni, azt is elkezdtem. Ilyen se volt még, hogy párhuzamosan olvassak kettő, ráadásul elég különböző könyvet. Kicselezve a könyvkötők hanyag munkáját, ma is a könyvtárban kötöttem ki, és kihoztam a Mindenem-et, amiben sorba vannak az oldalak. Most megfogadtam, hogy végigolvasom, nem csábít többé el a konkurenciája, habár az sokkal kisebb és este kényelmesebb az ágyban olvasni. Alig várom a következő akadályt.:)

Tegnap fél órát néztem este a havazást az ablakomon ki. Nincs különösebben szép kilátásom, a szemközti két családi házat látom, köztünk az egyirányú utca és egy villanyoszlop áll. Babzsákomat úgy tettem, hogy rálássak a lámpára, aminek glóriájában esett a hó, szép nagy pelyhekben. Nem mertem lefeküdni, mert attól féltem, ha behunyom a szemem, észreveszi, hogy nem figyelem, és méltatlanságában eláll. Néztem, és eszembe jutott, hogy ez a csoda a hollywoodi filmekben is így néz ki. A napsütésnek néha stúdiószaga van, a szelet szélgépek csinálják. Tudom, hogy a havazást is meg lehet mesterségesen oldani, de nem manipulálják, mert nem tudnak az eredetinél szebbet kreálni. Elfogult vagyok, mert télen születtem, és vonzódok ehhez a fehérséghez, az egészséges hideghez. Meg még az is eszembe jutott, hogy soha nem láttam olyant, mint a hóba borult Bécs felett az ég: homályos kék-narancssárga. Persze Béccsel kapcsolatban sem tudok tárgyilagos lenni, a várossal szerelem köt össze. Akármikor visszamennék, akár egy életre is. Habár tudom, hogy Budapest szebb, nyilván a lakosok is jobban sorstársaim, mint a bécsiek, de az, hogy vigyáznak a lakóhelyükre és más a hozzáállásuk, az osztrák fővárost a magyar fölé emelik szememben. Jóindulatúan leszek sárga az irigységtől, ha meghallom, hogy valaki kinn él, ott jár suliba, vagy kilátogat.

Sajnos már nem esik a hó, de be van takarva a város porcukorral, én meg vehetem fel az acélbetétesemet, ami ugyan bizonyos körökben menő (nem vagyok a kör tagja - annyira), ilyen időben elég hideg alulról.